Az iparűzési adó bevallása

Az iparűzési adó a helyi adók csoportjába tartozik, ami azt jelenti, hogy a folyamatos iparűzési tevékenységet végző vállalkozók a székhelyük illetve telephelyük szerint illetékes önkormányzat felé vallják be és fizetik be azt.

Az iparűzési adóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó az önkormányzat illetékességi területén folyamatos vállalkozási (iparűzési) tevékenységet végez, nyereség, illetve jövedelem reményében, amelynek következtében adófizetési kötelezettsége keletkezik. A vállalkozó az a személyi jövedelemadó kötelezettség hatálya alá eső egyén, aki kimeríti az erről szóló törvényben leírt egyéni vállalkozó, őstermelő, egyéni cég vagy egyéb szervezet fogalmát, abban az esetben, ha éves jövedelme meghaladja a 600 ezer forintot, függetlenül attól, hogy felszámolás vagy végelszámolás alatt áll-e.

Az iparűzési adó fizetési kötelezettségének időtartama a tevékenység megkezdésével kezdődik, és annak befejezésével szűnik meg. Ha a vállalkozó nem rendelkezik telephellyel és a vállalkozási tevékenységet 180 napnál rövidebb ideig folytatja, ideiglenes iparűzésről beszélünk, ehhez kapcsolódóan az adó mértékét a valós tevékenységgel töltött napok száma alapján számolják ki (minden megkezdett nap egész napnak számít).

Az iparűzési adó alapja az árbevétel. 2013-tól változtak az IPA kiszámításának szabályai: 500 milliós árbevétel alatt nincs korlátozás az adóalapot csökkentő tételek figyelembevételében. Efölött azonban sávosan változik az, hogy milyen mértékű árbevétel esetén, milyen mértékben vehető figyelembe az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások. A korlátozás nem vonatkozik az exportértékesítésből származó ELÁBÉ-ra és közvetített szolgáltatásokra.
Fontos figyelembe venni, hogy az új szabályozás szerint a kapcsolt vállalkozásoknak csoportszinten kell adóalapot számolniuk és csak ezután, a közös adóalapból, az árbevétel arányában kell a vállalkozások szintjén adóalapot számolni.